Rutinosan bepakoltam egy kisebb táskába a fontosabb dolgaimat. Felvettem magamra egy laza szerelést, vállamra kaptam táskám, elhagytam a házat, végül a kocsiba ültem. Beindítottam a motort és elhajtottam a feljáróról. Könnyedén eljutottam a teremhez, megállás nélkül. Kiszálltam az autóból, aztán lezártam. Kezembe fogtam a kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Beléptem az épületbe, majd mélyen beszívtam az ismerős, jellegzetes illatot. Sóhajtottam egyet és tovább mentem az öltözőig. Lepakoltam és visszamentem a terembe, ahol vártam a diákokat. Hamarosan beszállingóztak csoportosan, vagy pedig egyedül. Amikor megvolt egy bizonyos létszám, sorokat alkottak és nekikezdtem az oktatásnak. Egy kis nyújtással kezdtünk, mint általában. Elindítottam valamivel lágyabb és lassabb számot. Középre slattyogtam és különféle mozdulatokat csináltam. Néha - néha körbejártam a diákok között, hogy éppen, hogy is csinálják és azt jól. Így ment ez két zeneszám alatt. Mikor megállt a második szám is, úgy döntöttem, hogy neki vághatunk a táncnak. Először egy egyszerű mozdulattal kezdtem. Mindenkinek remekül ment. Jött a következő, ami már egy kicsit nehezebb volt. Ezzel is mindenki könnyedén megbirkózott. A kettőt összeraktam, és így összeállt a tánc legeleje. Egy jó párszor már végig táncoltuk a koreográfiánk elejét, amikor kopogást hallottam a terem ajtaján. Nem telt bele pár perc, és egy kis termetű, sötétbarna hajú lányka lépett be az ajtón. Daisey-Boo volt az, a tánc versenyek örök befutója. Közelebb sétált, és kicsit bánatos arccal fordult felém.
- Elnézést a késésért Mr. Styles.
- Semmi baj, de már milliószor kértelek, hogy hívj csak Harry-nek. Két év van köztünk, és még nem vagyok olyan öreg, hogy állandóan a vezetéknevemen szólíts.
- Elnézést ismét. - biccentett, majd egy székhez sétált és levette kabátját, cipőjét.
Felvett egy fehér cipőt, haját pedig egy szoros copfba kötötte, ezután ő is csatlakozott hozzánk. Be mutattam neki a mozdulatsort, s megpróbált követni kisebb-nagyobb sikerrel. Majd ugyan ezt megpróbáltuk még egy párszor zenével, de még így is belekavarodott. Már csak 15 perc volt az órából, ezért úgy döntöttem kiállítom őt.
- Boo, állj ki kérlek. - morogtam, s ő szomorúan elsétált a székhez amin holmijai hevertek.
- Gyerekek ti folytassátok. - indítottam el a dalt, és a többiek lassan bele kezdtek a koreográfiába. Boo-hoz sétáltam, aki tenyerébe temetett arccal ücsörgött.
- Baj van? - guggoltam le vele szemben és megsimogattam vállát.
- Egyszerűen nem tudom mi van velem, fáradt vagyok és vészesen közeledik a fellépés időpontja. Nekem ez most így túl sok. - motyogta, miközben táskájába nyúlt egy zsebkendőért.
- Elhiszem, de neked soha sem volt, ilyen problémád.
- Hát most van. - fújta ki orrát az előbb említett anyagba.
- Ha bármiben segíthetek csak szólj. - simítottam meg gyengéden a karját.
Bólintott egyet, majd visszavezette tekintetét a padlóra. Hezitált egy ideig mit mondhatna, végül kimondta a számára fájdalmas gondolatot.
- Talán most kihagyhatnám a fellépést. - mondta szinte suttogva.
- Ne beszélj butaságokat. Hamar belejössz. - bátorítottam.
- De Harry, alig 2 hetem van elsajátítani ezt az "egészet". - emelte kezét homlokához. - Nem fog menni.
- Ne becsüld alá magad, hiszen te vagy a legjobb táncos, és Boo tudd meg, segítek amikor kell.
- Ne túlozz. A többiek is nagyon ügyesek, fel se fog tűnni, hogy én nem vagyok közöttük. - sóhajtottam reménytelenül.
- Nem túlzom, soha sem szoktam csak úgy túlozni. És nem szabad csak úgy feladni, hiszen ez volt az álmod. - álltam fel magyarázás közben.
- Nem adom fel csak.. nem tudom. - vonta meg a vállát.
- Figyelj.. Próba után, elmennek a gyerekek, menjünk el kávézni. - ajánlottam fel neki ötletem.
- Nem is tudom. - sóhajtozott.
- Ez nem kérdésnek szántam, hanem kijelentettem. - forgattam meg szemeim, s közben elnevettem magam.
- Nem bánom. - adta be végül a derekát.
Visszasétáltam a többiekhez, és folytattam az órát. Egész jól belejöttek már. Mikor véget ért, mindenki átöltözött, és párban, vagy egyedül, esetleg csoportosan, elhagyták a termet.
A holmijaimhoz sétáltam, átvettem a cipőm, bepakoltam a táskámba, majd visszasétáltam Boo-hoz.
- Indulhatunk? - néztem rá.
- Persze. - bólintott.
Kimentünk a teremből, bezártam az ajtót és a kocsihoz indultunk. Besegítettem a kocsiba, majd én is gyors beszálltam. Beindítottam a motort és elindultunk.
